Ifjú László
Halloweeni históriák
Halloween éjszakáján ismét életre kelek,
a gyermekek húsa, khm, cukorkái oly ízletesek...
Lámpás Jack a becses nevem,
találd ki, melyik a kedvenc történetem...
I.
Ezzel véget is ért az esti mesém,
nyugodj meg kisfiam, ez csak fantáziaszülemény...
Nincs szörnyeteg az ágyad alatt, de azért meglesem.
"Papa, van valaki az ágyamban..." - súgta alóla ijedten.
II.
Úgy hiányzik anya, átvette a helyét a "kedves" mostoha.
"A pincébe tilos lemenni." Ugyan mit rejtegethet a banya?
Nincs itt semmi különös, csak kiborult a zöldséges láda.
Egy fej hagyma, egy fej káposzta, egy fej... Anya!
III.
Kedvenc, élethű porcelánbabám tündéri babaruhában,
mintha angyalian aludna a kiságyban.
Csak nézem, csak nézem az esti fénynél,
milyen kár, hogy halva születtél...
IV.
Kissé unalmas a randevú. Jacques ereiben csigavér
csörgedez. De ízlése kiváló. "Kedvencem az Egri bikavér!"
"Nekem is!" - derült fel Cassandra. Huncut mosolya
mögé bújt a kivéreztetett "bika" gondolata...
V.
Cickányfarok, guano, mandragóragyökér,
még egy titkos összetevő s a bájitalom szerelmet ígér.
Áruld el boszorkány, a főzetbe mi mást tettél?
"Hehehe. Kedvesed szíve most már benned él..."
VI.
"...míg a halál el nem választ." - hangzott el a pap mondata.
A keresztény ifjú pár már várta, milyen is lesz a nászéjszaka.
"A becenevem Fekete özvegy." Ne hülyéskedjél Angelica!
Nem tréfált s a falra vetődött óriáspók árnyéka...
VII.
...be akart jönni az a "valami"... Dörömbölt az ajtón.
"Miatyánk, ki vagy a mennyekben..." - imádkozott elcsuklón.
Végül kinyílt az ajtó. Jaaaaj! Kiskutyám, csak te vagy az?
Már majdnem megkönnyebült, de mögötte volt amaz...
VIII.
A villámcsapásban kirajzolódott a Lény körvonala.
"De tényleg láttam! Engedjenek ki!" Persze, ki másra is vallana.
Welcome to the Asylum, where hell is heaven itself.
"Csíííí... Nem vagy te (annyira) bolond. Tényleg láttál..."
IX.
"Háh! És akkor ott volt anyaszült meztelen!"
Nevetett saját "poénján" Mr. Robinson, a vendégem.
Nagyon finom volt a vacsora, elmondaná a receptet valaki?
Nagyon finom volt a vacsora, elmondaná a receptet valaki?
"Missis Robinson nyárson sütve... Még valaki?"
X.
"Ááááááhhhh!" Női halálsikoly borzolná a lelkem.
Ám az életem is izgalmasabb, mint ez a horrorfilm, picinyem.
Mintha valaki, vagy valami kopogna az ablaküvegen...
Megnyugodtam, csak a tükörből jött a hang... Hála Isten. ?!
XI.
Az ifjú halhatatlanság utáni vágya beteljesült.
A boszorkány még átadta előtte jó kívánságát:
"Sweet nightmare honey!" - elfojtotta kacagását.
Az italt lehajtva örökre rémálomba szenderült...
XII.
Az erdő közepén fogadott egy kis aranyos házikó,
az istállóban pedig egy édes kis csikó.
Belül szépen berendezve, bevetve az ágyikó,
ám meglepetésemre kifőzött koponyákkal volt tele a ládikó...
XIII.
A kétes hírű Tortúra bárba mentek szürkületkor.
Három Bloody Mary koktél lesz! - Rendben. Mondd ki háromszor!
"Bloody Mary! Bloody Mary! Bloody Mary!" - Csak be ne sz.rjatok...
Kettő ital lett felszolgálva. - "A harmadik én vagyok."
XIV.
Nagy volt a politikus értetlensége.
"Boldog az, aki Isten országának vendége."
A pokol kapujának feliratán maga a sátán kacarászik.
"Becsületesen fogsz dolgozni az örökkévalóságig!"
XV.
"Amerre csak járt, fejek hullottak alája,
hű társa, a halál állt szolgálatába."
Mindenkit rettegésben tartott a Fejnélküli Lovas legendája.
Szegény csak a saját fejét kereste, de mindhiába...
XVI.
Minden éjjel azt álmodom, hogy mellettem állsz,
a kezemet fogod s forró csókra vársz.
Ma mintha valóra válna, oh ez oly csodás!
"Rám gondoltál édes?" - vigyorgott a kaszás...
XVII.
"...hol két lélek járja násztáncát a csillagos égen,
ott csillag születik a világmindenségben."
A költő gondosan elrejtette elméje fiókjában,
ez volt az utolsó verse, mielőtt megfulladt a koporsóban...
XVIII.
Alvadt vértől sötétlik az ég, csepeg a vérhold,
a meztelen fák, mint csontváz tanúja a sírhant csendnek.
Megrezzent a vándor: "Ez meg mi volt?"
"Azt hitted mi?" - nevetett rajtatok Lámpás Jack.
XIX.
Telefonbetyárkodik egy pimasz kamasz,
ám a túlvégen az illető is ravasz...
Eleresztett Cassandra a telefonban egy mosolyfélét.
"Ennivalóan édes lehetsz!" - s már nyalta is a szája szélét...
XX.
"...afrozodiákumként csábítottak a lüktető erek."
"...minden pénteken vérfürdőt veszek..."
Borzongva olvasta Thomas a vámpír naplóját,
a vérszívó örömmel fogadta betolakodóját...
XXI.
Egymagában botorkál egy mamóka a dermesztő éjben,
szegény feledékeny, mindig eltévedt a setét sűrűjében.
Hazakísérte egy rendes férfiú. - "Köszönöm a segítséget!"
Csak azt nem tudta, kit hazakísért egy kísértet...
XXII.
Fejnélküli Lovas szeli ketté a pagony fojtogató ködét,
a homály halva hullt a földre, kilehelt szegény pára, foszló tetem.
A köd hulláját átlépve megpillantotta ikertestvérét.
"Hát te vagy az? Végre megleltem... fejem..."
XXIII.
Fent a toronyban már nem alszik Csipkerózsika,
a hercegre vetette hálóját s féltékeny rá Angelica...
Szövőgépén szövi Csipkerózsika testét,
nem szereti, ha más hálózza be kiszemeltjét...
XXIV.
Csendes éj, drága szent éj,
mindenek álma mély.
Nincs fönn más, csak a drága szent pár,
halkan jelez már nekik a kopogóbogár...
XXV.
Egy kis kunyhóban egy nénike mézeskalácsot sütögetett,
a finomság illatára egy kíváncsi gyerek odasettenkedett.
Kicsit tétovázott, majd végül az ablakból elcsent egyet.
Szerencsétlenségére a kalács belülről falta fel a gyermeket...
XXVI.
Évekig csak ábrándoztam, milyen lehet veled,
ám egy szép napon beteljesült a kívánságom
mert az enyém lett a szíved...
...egy befőttesüvegben az asztalomon.
XXVII.
"Kár! Kár!" Egy varjú "éneke" adta át a kaszás üdvözletét,
William sorskönyvére felkerült a véres pecsét.
Kifeszített zsinegnek vágtatott s elvesztette a fejét...
Lehulló feje végignézte a Fejnélküli Lovas születését...
XXVIII.
Vérként folyt végig a nesz a csenden,
a nyugalom szilánkokra tört a lelkemben.
A szekrény felé fordultam riadtan,
s ami (aki?) benne volt, szavakkal leírhatatlan...
XXIX.
Volt egy hely, mit úgy neveztek csak, a Fonálhegy,
s e hegyen álló kastélyba jártak a kalandvágyó hódítók.
A kastély hálószobájában már várta őket a Fekete özvegy.
"Szeretem, ha körüllegyeskednek az udvarlók..."
XXX.
Amikor a kimúlt fényt sirató tájra gyász fekete ült,
s körbe vett a riadalomtól dermedt fák sikolya...
...akkor eszembe jutottak drága
édesanyám szavai: "Nem vagy egyedül!"
XXXI.
A kisváros szélén egy elhagyatott romos kúria állt,
ajtaja előtt mindenféle szörnyetegek ténferegtek...
"Csokit vagy csalunk!" - visongtak a jelmezes gyerekek.
Ez volt az a hely, ahová még a halál is rettegve járt...
XXXII.
Fátyolos lett a szemem a meghatódottságtól,
hercegnőm felcseperedett: sok-sok férfi szívet "elrabolt".
Emlékszem, már kiskorában is életrevaló volt,
kirágta magát az anyja hasából...
XXXIII.
Betlehemi csillag jelzi a Megváltó világrajöttét,
a napkeleti bölcsek várják már születését.
Eközben a jászolhoz pofátlankodott Lámpás Jack...
"Legyen a kisded neve Lucifer!" - s nevetett!
XXXIV.
Fura család volt a kedvesemé,
a jelenlétükben lehetett érezni a gonoszt.
Mintha az apuka a szándékomat sejtené...
"Neked adom a lányom kezét!" - s átadott egy dobozt.
XXXV.
Az asztalon hevertek a csontok, belek, finomságok;
ínycsiklandó husi, EMBER hús - "Még jó, hogy a férjem hentes..."
Egy csipetnyi só bele, nyam nyam, (Hmm, micsoda illatok!)
s lassan kész a mama főztje, a drága jó húsleves!
XXXVI.
Szóbeszéd járt-kelt egy igéző szemű gyermekről,
ki ha valakire ránézett, nem szabadult többet "tündéri" lényétől.
"Csak ne lenne olyan szemtelen ez a kölyök!"
"Igen, az vagyok!" Majd levette napszemüvegét a szemtelen kölyök...
XXXVII.
"Édes álom jő a csendes éjben,
kicsi szemed hunyd le szépen,
aludj, csak aludj békességben!"
Majd pedig megfojtotta babáját kevélyen...
XXXVIII.
"Látom. Látod?" - Nem látom.
"Még mindig nem látod?" - Most már látom!
Pechükre az a valami is meglátta őket,
s lám, azóta soha senki sem látta kettejüket...
XXXIX.
Elállt a szava, mikor a vérvörös hajú szépség
igéző éteri dallamait hallgatta; a fák
levelei belereszkettek. Csontokból kirakott
hegedűjén emberi hangszálak rezegtek...
XL.
A férfi szerelme fülébe súgott:
"Az egyetlen igazi ajándék,
ha magadból adsz egy darabot."
- majd kiharapott belőle egy cafatot...
XLI.
Edward, a szépfiú, ki után csak bomlottak a nők,
nem maradtak a nyomában, csak a gyűrött lepedők.
Egy este a bájos Sarah volt az új kiszemeltje,
s a randevú végén savval teli kádban bomlott a teste...
XLII.
svédasztalon sorakoztak a nyalánkságok, desszertek.
Mr. Harris mindig úri vacsorával fogadta vendégeit,
Arthur napok óta bevarrt szájjal ült székén s tömte szemeit...
XLIII.
reszketett a pillanat, nem mert senki sem pisszenni.
S ekkor... Zajt zsákmányolt a csend. Elképzelték az elképzelhetetlent.
Kinyitották félve az ajtót és akkor... nem történt semmi.
XLIV.
"...amerikai turisták tűntek el az Emberevő hegyen."
Borzasztó rémtörténeteket meséltek egymásnak a gyerekek.
Ez volt az utolsó osztálykirándulás, a szalonnasütésen
a dagadt tanár néni már a nyársakon csepegett...
XLV.
Emlékszem, ahogy édeskés parfümje az orromba szagolt
s vágyként harapott férfiasságomba;
fűzőjéből kibuggyanó keble szemembe karcolt.
Hmmm... De most már csak lerágott csont Victoria...
XLVI.
Drága Alicem mondta, hogy nem szereti Ericet,
az édes testvéremet. "Olyan gerinctelen és szemtelen."
Kis butus - mondtam neki, hogy akkor nyugodtan
tolja félre és legalább a zöldségeket egye meg...
XLVII.
New Orleans mangrove mocsarában, egy kis kunyhóban,
hintaszékében üldögélt egy idős fekete néni, Mámi.
"Soha nem lehetsz túl öreg hozzá, hogy babával játsz."
S azzal elővette kedvenc Woodoo babáját...
XLVIII.
Élt egy színész, ki átszellemült a szerepeibe teljesen;
újságírók hada volt rá kíváncsi rettenetesen.
Egyszer egy interjún a színművész így felelt szellemesen:
"Szeretek mások bőrébe belebújni." - mosolygott sejtelmesen...
XLIX.
"S amikor Jézus a leprásokkal találkozott,
leesett az álluk a meglepődöttségtől..." Elmosolyodott,
s mondá Jézus a leprásnak - "Bocs, hogy félbeszakítalak..."
"Bár lehet rosszul idéztem a Bibliát..." - kacarászott Lámpás Jack!
L.
egy porlepte asztalnál, gyertyafénynél szeánszot ültek.
"Valaki figyel minket..." - szólt sejtelmesen a médium.
Felnéztek s szemeik az olvasó szemeire meredtek...
LI.
"Tükröm, tükröm, mond meg nékem, ki a legszebb e vidéken?"
„Szép vagy, szép vagy, de Hófehérke százszor szebb!” - hangzott a
felelet. "Most már nem!" - A királynő gonoszul nevetett
s az arcára húzta Hófehérke lenyúzott arcbőrét...
LII.
Vérző fal áztatta át a padlót, tocsogott a vérben,
falban élő emberek sikolya visszhangzott fülemben.
"Huh, még jó, hogy ez csak egy rémálom volt..."
Mikor kinyitottam szememet, vérző fal áztatta át a padlót...
LIII.
Azt mondják, sötét, árnyék nélküli alakok
jöttek ki egy Kansasi házból. Kiket csak úgy
emlegettek: "Azok, akikről nem beszélünk"...
Csak még soha senki nem ment be abba házba!
LIV.
Mikor a rothadó hullába szagoltam,
dög szag rágta az orromon át az agyamat,
a halál nyaldosta belülről koponyámat.
Csak később jöttem rá, hogy magamat szagoltam... (!?)
LV.
Az erdő mélyén, mindentől távol,
egy szerelmes ifjú kesereg egymagában.
"Elmondhatatlanul hiányzol!
Bárcsak tudnám, hová ástalak el!"
LVI.
.
A bácsikám utolsó kívánsága az volt,
hogy az ölébe ülhessek.
Megtettem minden tőlem telhetőt.
Ám Ben bácsi egy villamosszékben ült...
LVII.
Amikor eljött az ősz, s a szívárvány színeibe öltöztek a fák,
akkor egy fura alak minden évben levedlett.
"Hmmm. Vajon ma kit vegyek fel?" - mélyen tűnődött.
S lám, ott lógtak a gardróbban a lenyúzott emberi bőrök...
LVIII.
Vendégségben volt hivatalos Elisabeth,
ki kíváncsian nézelődött szerteszét a házban.
Egy kandallón porosodott egy családi album, s felfedte
előtte rémes titkát az emberbőrbe kötött könyv...
LIX.
Nem várt gyermekáldás kavart bele az életembe,
elvetettelek, ám te így is megszülettél...
A kisbabám hátán volt egy tetoválás:
"TUDOM KI VAGY, TUDOM MIT TETTÉL!"
LX.
Robert, a szellemi fogyatékos komornyik, s gazdája,
együtt éltek egy kastélyban. "Rakj a tűzre!" - szólt a gazdája,
mert a kandallóban a tűz már leégett.
Robert azonban mindent szószerint értett...
LXI.
Volt egy cirkusz, ahol különféle teremtmények éltek:
torzszülöttek, törpék és óriások, sziámi ikrek.
A hasbeszélő volt a közönségkedvenc,
a hasából kinőtt különálló lény élt és beszélt...
LXII.
Árvaházi gyermekek játszottak egymással,
bújócskáztak a sötétben.
Az egyikük egy pokróc alá bújt. "Meglepetés!"
- lehullt a lepel és senki sem volt alatta...
LXIII.
Egy vidéki házban paranormális esetek történtek,
amiről nem szívesen beszéltek... "A világ még nem készült
fel arra, hogy megtudja, mi is folyik itt valójában."
Mert a mi családunkban a para normális...
LXIV.
Különféle krónikák írtak a vámpírok báljáról,
ahol a vérszívók kedvükre mulatoztak az elrabolt
halandókkal. Kedvenc táncuk a sátántangó volt,
amit addig roptak, míg az emberek a halálba táncoltak...
LXV.
Azt mesélik, volt egy terhes nő,
ki borzalmas kínokat átélve a száján át szült...
S a csecsemő, akivel szembe nézett,
a legvadabb rémálmain is túl tett...
LXVI.
Skócia ódon kastélyát átjárta a dohos levegő,
a túlvilági misztikum s az évszázadok.
A porlepte könyvtárban volt egy kép egy grófról,
aki olykor a festményből kimászott és a folyosón csavargott...
LXVII.
Egy üvegházban különös növények éltek,
tele voltak húsevő virágokkal, álomszépek.
Házi kedvencként embereket
termesztettek maguknak...
LXVIII.
Elállt a madárkacsicsergés, vércseppek hullottak az égből,
baljós hangulat lett úrrá a vidéken.
Lidércfény pislákolt a lápon, a sötétségből
egy nagy fekete szellemkutya bújt elő, megidéztem...
LXIX.
A frászt hozza rám ez a tekintet,
a bohóc előadását már nagyon unom!
"Menjetek akkor haza, nagymama már vár titeket!"
- mondta gúnyosan a bohóc. "De hisz ő halott!" - Tudom...
LXX.
Egy láthatatlan gnóm, (akit csak én láttam)
mindenhova követet, szép lassan az őrületbe kergetett.
Nem csinált semmit, csak nézett, csak meredten nézett,
a tekintetétől kirázott a hideg. "Mindenütt látlak téged!"
C.
Címe: Halloweeni históriák. Szembenéztek a balsorssal.
Nézd, benne vagyunk a... Ez volt szerencsétlen utolsó gondolata:
"Vajon aki minket olvas, Őt ki olvassa?"
Eddig ennyi van kész a tervezett 100 versszakból
